2017. április 25., kedd

változások



Nos, az elhárított lelki akadályok miatt a változás az életemben elkerülhetetlenné vált. Tisztán és világosan látom és érzem azt, hogy kik azok, akik ártanak nekem. Van erőm és bátorságom lezárni ezeket a kapcsolatokat, még akkor is, ha ez nehéz. Még akkor is, ha látom, hogy életemet mennyire teleszövik az ilyen kapcsolatok... És nem miattam nehéz ezeket felszámolni, hanem azért, mert én ugyan változtam, de ezek az emberek nem. Ugyanazt az érzelmi manipulációs, zsarolós, erőszakos lelki terrort akarják alkalmazni, ugyanazokat a játszmákat akarják játszani és fojtogatni akarnak, visszaszorítani a változás előtti állapotba…

Már nincsenek rám hatással... már nem küzdök, harcolok, vitázok, kapálózok kétségbeesetten, mint régen, egyszerűen csak megváltozott a viselkedésem. Valójában ez a történet sem szól másról, csakis arról, hogy a saját életemben átvettem a falkavezéri szerepet... Fantáziámat használva úgy képzelem, én vagyok Kleopátra, aki egy igazán erős uralkodó, magával ragadó személyiség volt és magabiztosan irányította életét (a történelem legendái szerint)... Felálltam, kihúztam magam és fejemet büszkén felemelve haladok tovább utamon, higgadtságot, magabiztosságot és olyan erőt sugallva, ami ugyan jelenleg még kétségbe ejti őket és még intenzívebben akarnak sebezni, ám hatástalanul… erejük fogytán, feladni készülnek a harcot…
Mivel energiáim megváltoztak, a világ is változik körülöttem és bár ez a változás oltári nagy rumlival jár.. összeomlik minden, ami már nem tartozik hozzám, de megéri, mert szabaddá tesz, felszabadít önmagam rabsága alól…

Már tudom, hogy a sok degradáló, lekicsinylő kritika, bántalmazás, ami elhintette bennem a kétely magvait, nem kell, hogy az igazságom része legyen. Már tudom, nem kell eltűrnöm a méltatlan bánásmódot azért, mert valaki azt állítja, szeret... és azt is tudom, hogy amit érzek, azt én érzem és más nem dönthet annak valóságtartamáról…

Élek... végre élek, és  42 évesen eljött az ideje annak, hogy életem Kleopátrája legyek, tudjam, érezzem és elhiggyem, hogy van helyem ebben a világban és át is vegyem a hatalmat sorsom irányítása felett... 

2017. április 18., kedd

meséljenek a képek

fényképezek... így hát meséljenek a képek...


Egy kávé és induljon a hosszú hétvége...

Egy pohár rosé az illatos orgonabokrom alatt? Igen, lehetséges!


A hosszú hétvégén kirándulgatni voltunk a környéken. Rengeteg tavacska van errefelé, horgásztó is, és ilyen dísztavak is. 
 





... madárlakok, jó nagy taplógombákkal 


Napkelte a kertünkben...
 

Az ország legnagyobb fakeresztje található nálunk, amelyen jelzi, hogy ezen a helyen - az első írásos bizonyítékok alapján - már 1326-ban is az ún. Szentlélek templom állt. Az 1965-ben végzett ásatások során megtalálták a templom alapjait, ami még feltárásra vár.



Gerje patak














2017. április 9., vasárnap

A bizalomról...

A bizalom tényleg olyan, mint a radír... ahogy visszaélnek vele, úgy fogy folyamatosan, ám mégis az ember bízva bízik, mert bízni akar a másikban, mert elhiszi, hogy változhatnak a dolgok, hogy változhat a másik, hogy lehet jobb... pedig dehogy... aki egyszer visszaélt a bizalommal, az máskor is vissza fog.. és abból a bizonyos radírból a végén nem marad semmi, csak a sok por, meg az agyonhasznált (lélek)papír, ami már semmire sem jó... ott marad még a mélységes csalódottság... mert elhisszük, hogy ha a másik azt mondja, hogy szeret, akkor az úgy van... és ha szeret, akkor nem okoz fájdalmat, mert ha szeret, miért bántana? Ha szeret, miért hazudna? Ha szeret, miért élne vissza a legdrágább kinccsel, a bizalommal...?
Kérdések, melyekre nincs válasz.
Kérdések, melyekre a válasz az, hogy szeretnék úgy élni, mint néhány ember. Érzéseket, érzelmeket, szeretleket hazudni teljes meggyőződéssel, mindent és mindenkit használni lelkiismeretfurdalás nélkül, csak úgy, ahogy nekem jó... de én nem ilyen vagyok, nem ilyennek születtem... Sajnos.

2017. április 6., csütörtök

emzéperiksz jelentkezem

Amennyire fontos volt régen, a blogolás most úgy került a háttérbe az életemben.. ez amúgy jó, hiszen terápiás célzattal blogoltam, lélekgyógyítandó... most pedig az életem szippantott magába és azt élem, megélem... írnivalóm persze lenne, csak éppen időm nincs rá... bent ülök eleget a gép előtt, otthon nem igazán kapcsolom be a szerkentyűt. Másrészről pedig most, hogy jön a tavasz, megyek a szabadba, a kertbe, vagy akár a tornácomra és a magam kis paradicsomában töltöm fel magam pozitív energiákkal.

Kárpótlásul hoztam képeket, mert én vagyok az, aki mindenre de mindenre rágyönyörködök, és mindent, de mindent lefotózok.

gyöngyvirágom


 cicóm

 napnyugta kedvenc almafám ágai között

 kiskertemben ibolya

 elvadult nemtudommilyenfa... de szép :)

 nálunk ilyen a napkelte...

a múltkori csodaszép időben munka után tettünk egy gyors kirándulást a Gellért-hegyre...



2017. március 24., péntek

bééénaaaaa

Felugrottak az új sablon lehetőségek, az egyik meg is tetszett... sablont váltottam és akkor rájöttem, hogy az egész nem olyan jó, mint amilyennek tűnt... sőt... bénaaaaa... azonnal megbántam hirtelen döntésemet... brühühühühü... mekkora b... vagyok.... most csinálhatom vissza az egészet...

2017. március 18., szombat

2017. március 17., péntek

témánál vagyok...



Az energia létezése – akkor is, ha nem látható – bizonyított tény, és az is, hogy az energia információkat is hordoz. Áldott és szerencsés vagyok, hogy képes vagyok érzékelni ezeket az információkat.
„Túlérzékeny” lévén lelkeket látok és nem embereket… Sokáig megzavart az, hogy az emberek legtöbbje álarcot hord és próbál másnak látszani, mint ami, valamint az, hogy az emberek többsége még önmagának is hazudik.
Lépésről lépésre, napról napra haladtam előre, megtanultam hinni magamnak és magamban, és megtanultam a legtöbbet és legjobbat kihozni érzékenységemből. Elfogadtam azt is, hogy az emberek ilyenek… legtöbbjük képtelen önmagát adni igazából, képtelenek megélni az érzéseiket és ilyen-olyan álarcokkal próbálják leplezni a valóságot, olyan szinten, hogy maguk is elhiszik, az álarcuk az igazi énjük. Ennek megfelelően alkalmazkodtam és tiszteletben tartva mások hitrendszerét, megtanultam a saját energiáimat úgy használni, hogy azzal mindenki javát szolgálhassam. 
Na persze én sem vagyok buddha, ergo én sem vagyok mindig, minden pillanatban megfelelően tudatos. Ezt értsd úgy, hogy tornádóként tudok kikelni önmagamból... de én legalább mindig önmagam vagyok :)

Amikor állatok között vagyok, sokkal könnyebb dolgom van… Ők nem a múltban és nem a jövőben élnek, hanem csakis a jelenben. Nem cipelnek sértődéseket, sérelmeket, nem hordanak álarcokat – minden pillanatban önmagukat adják, tiszta szívvel és őszintén. Feltételek nélkül hisznek és bíznak, és képesek minden napot tiszta lappal kezdeni. Olyanok ők, amilyennek nekünk, embereknek is lennünk kellene.

Egy kutya mindig őszinte… ő biztosan nem fog arról győzködni, hogy rosszul érzem, amit érzek, és ő valójában azért harapta le a fél karomat, mert puszit akart adni.. egyértelmű és tiszta jelzéseket adnak a bennük zajló folyamatokról. Éppen ezért bátran hagyatkozhatok a belőlük áradó energiára és a viselkedésükre.
Sőt, az állatok azok, akik valódi tudatosságra tanítanak. Őszinte lényük mellett csodálatos tükörképeink, kertelés nélkül tükrözik vissza a bennünk zajló folyamatokat. Egy kutyával való kapcsolat megmutatja egy ember valódi személyiségét is. Ha bizonytalan, instabil, agresszív személyiség valaki, az a kutyán is látszik. Ha saját életét nem képes kézben tartani, irányítani, ha nem elég nyugodt, tudatos és határozott, akkor ez a kutyájával való kapcsolatát is befolyásolni tudja.
Tele van az internet önismereti tanfolyamokkal, mindenhol arra próbálnak rávenni mindenkit, hogy legyen határozott, álljon ki magáért, de drága tanfolyamok helyett elég lenne mindenkinek egy kutyát „kiutalni”. Ott aztán nincs kecmec. Nincs választási lehetőség. Vagy megtanul az illető a jelenben élni, tudatos, nyugodt és határozott energiákat közvetíteni és megtanul falkavezérként viselkedni, vagy a kutyája körbe fogja röhögni. És nem azért mert rossz, vagy gonosz, hanem azért, mert pontosan érzi és tudja, hogy mikor mit engedhet meg magának, hogy hol vannak a határok (ha vannak) és okos lény lévén bizony kihasználja a lehetőségeit.

Ahogy változik a gazda, a kutya is változni fog és mindig pontos visszajelzést ad a fejlődésről. Aki pedig képes a kutyája falkavezére lenni, az ezt az energiát képes az életébe is átvinni.

Valójában baromi egyszerű, de mégsem. És miért nem? Nos, az emberek többsége lusta és nem eléggé tudatos. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindig és mindent megengedünk a másiknak. Határokat kell szabni és következetesen kell viselkedni. Ha a szülők nem foglalkoznak a gyerekekkel, nem irányítják őket és nem mutatnak példát illetve utat, a gyerekek frusztrálttá és bizonytalanná válnak és "rossz" viselkedéssel jutalmazzák szüleik rossz nevelési módszereit. Ha a gazda nem foglalkozik helyesen a kutyájával, akkor a kutya hamarosan átveszi a falkavezér szerepét és ő irányítja a családot. Ahogy egy gyerek teljesen ki tud siklani a rossz irányítástól, úgy egy kutya is csúnya dolgokra képes.

Ha rossz a gyereked, nem a gyerek a rossz, hanem a módszereid. Ha rossz a kutyád, nem ő rossz valóban, hanem te nem tudsz vezérként irányítani.

Szepes Mária: Csendesebb utakon..

"... Most, hogy az elhagyott úton felismertem a
Békét, a virágok szelíd arcában az
Örömet és a fák égfelé ringásában az 
imákat, messze kerülöm a hangos,
fényekben izzó várost és az éjszakát a
csendes ég alatt töltöm inkább, hol
csodálatos álmok és örök sejtelmek
hajolnak hozzám a csillagokból..."
 
 
 (saját kép)
 

változások

Nos, az elhárított lelki akadályok miatt a változás az életemben elkerülhetetlenné vált. Tisztán és világosan látom és érzem azt, hogy ...